2011-ben sem volt másképp, eljött a karácsony ideje.

Kollégáimmal nekiláttunk a Nagykarácsonyi Ünnepség szervezésének. Meg van már a megszokott forgatókönyv. Tudjuk, ki szervezi a műsort, ki tartja a kapcsolatot a támogatókkal, ki indul vásárolni, ki fogadja a vendégeket, ki süt mézeskalácsot, díszíti a fenyőfát, teát főz, fotóz  vagy szaloncukrot kínál.

Az előkészületek megkezdése előtt, mégis megtorpantunk kicsit és visszaemlékeztünk: ez lesz a Szakszolgálat 10. Nagykarácsonyi Ünnepsége!

Felidéztük az elmúlt kilenc év karácsonyi ünnepségeit, helyszíneit. Eszünkbe jutottak a sztárvendégek műsorszámai, és kedves történetek, melyek szervezés közben történtek velünk.

Voltak kollégáink, akik elsőként csatlakoztak a szervezéshez, mások már kilenc évre tudtak visszatekinteni. Emlékezésünk legfontosabb eredménye az lett, hogy örömmel tölt el bennünket, hogy a tíz évvel ezelőtt útjára indult kezdeményezést - mely mára már hagyománnyá vált – sikerült tíz éven át megőriznünk és tovább vinnünk. Időközben változtak az idők - igazgatók jöttek - menetek, a kollégák cserélődtek, de a karácsony mindig ugyanaz maradt.  Célja mindig ugyanaz volt: néhány száz gyereknek örömet okozni - abból a sok százból - akik a gyermekvédelmi szakellátásban kényszerülnek élni- és egy napra elhozni nekik is a karácsony hangulatát. Ez a mi ajándékunk számukra.

A legérdekesebb talán mégis az, hogy mi is ajándékot kapunk ezen a napon. Azáltal, hogy szervezzük a gyerekek számára a karácsonyi műsort, egymáshoz is közelebb kerülnek olyan kollégák, aki a mindennapokban alig találkoznak. Minden karácsonynak lesz egy kiemelkedő pillanata, melyre szívesen emlékszünk vissza, vagy megesik egy vicces történet, melyen még sokáig tudunk nevetni.

Így kezdődött tehát a nagy szervezkedés. Eredményeként ismét volt csodálatos karácsonyfánk a színpadon, jöttek a motoros egyesület tagjai és gyűjtésük által jutott minden gyermek számára ajándék. Voltak megható és vidám pillanatok a színpadon - és a színpad mögött. A debreceni pizzériák támogatása jóvoltából volt lehetőség a fellépők megvendégelésére. Színes tánc, betlehemes játék, mese és vers szórakoztatta a gyerekeket.

2011. az önkéntesség éve volt. Ennek jegyében készültünk Nagykarácsonyi ünnepségünkre, és az összefogás, az önkéntes munka ismét meghozta eredményét. A gyerekek boldogan távoztak.

Mi leszedtük a fenyőfát, elcsomagoltuk a díszeket, megköszöntük a fellépők műsorát, kitakarítottuk a termet, kifizettük a számlákat és megírtuk támogatóinknak a köszönő sorokat.  Így végződött tehát a 10. Nagykarácsonyi Ünnepség.

Örömmel tekintünk a következő Nagykarácsonyi ünnepség megszervezése elé.

Nyéki Barbara HBM-i TGYSZ –  gyámi-gondozói tanácsadó

A szakellátásban nevelkedő gyerekek a saját családjukban élő társaikhoz képest hátránnyal indulnak minden szempontból. Azok a nevelt gyerekek, akik ezen felül egyéb fogyatékossággal is rendelkeznek, még nehezebb helyzetben vannak. Ezeknek a gyerekeknek is szükségük van az önbizalom növelésére, ennek érdekében pedig meg kell találni számukra a megfelelő lehetőséget, legyen az képzőművészet, sport, vagy bármi egyéb.

A sportban elért siker erősíti az önbizalmat, rangot ad a közösségben, az átlag feletti sportteljesítmény kiugrási lehetőséget is biztosít. A sportteljesítményekkel egy fogyatékos ember is el tudja magát fogadtatni a társadalomban, ő is lehet példa épek és fogyatékosok számára egyaránt. A sportnak óriási a jelentősége az életesélyek, a társadalmi elfogadás szempontjából. A fogyatékosok társadalmi integrációjának fontos feltétele, hogy az épek ne sajnálattal, szánalommal tekintsenek rájuk, ne is idegenkedjenek tőlük. Az állóképesség, a mozgásügyesség fejlesztése nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy a munkára is alkalmassá válhasson egy fogyatékos ember. A mozgáskorlátozottaknak van leginkább szükségük arra, hogy sokat foglalkozzanak a mozgásukkal, ezáltal állapotuk javításával. Az emberekben nem tudatosodik kellően az, hogy a szellemi teljesítményekhez szükség van fizikai és idegrendszeri állóképességre.

Sokszor a szülőkkel is nehéz megértetni, mit jelent a gyerek számára a sport, nehéz meggyőzni, hogy engedjék értelmi fogyatékos gyermeküket versenyezni. Féltik, óvják sérült gyereküket, mert sebezhetőnek tartják, s talán éppen ezzel gátolják a fejlődését. Pedig ezeknek a sokszor meglehetősen ingerszegény környezetben élő gyerekeknek nagy élmény, örömforrás egy-egy ilyen verseny, nemcsak a győzelem, hanem a részvétel is. Az enyhe fokban értelmi fogyatékos gyerekek nagy része ép gyermekközösségben él, ahol fogyatékossága révén ő a buta, a kigúnyolt, a peremhelyzetben lévő. Ezeknek a gyerekeknek az érem, az oklevél, a győzelem, a jó helyezés tartást, rangot, megbecsültséget ad. Ugyanez igaz a mozgássérültre, illetve bármilyen fogyatékos emberre is.

Egy mozgásszervi problémákkal küszködő gyereknek több és differenciáltabb mozgásra van szüksége, mint ép társának. A nem megfelelő feltételek közötti integrált nevelés növelheti a hátrányokat. Egy zseniális képességű siket diák egy felkészületlen tanár mellett nem tudja kibontakoztatni átlag feletti képességeit, így hátrányosabb helyzetbe kerül, mintha speciális nevelési intézményben tanulna. Különösen igaz ez a testnevelésre, a sportra. Furcsa például az, hogy integrált intézménybe járó mozgássérült vagy gyengén látó gyereket testnevelésből felmentenek pusztán azért, mert nincs kellő szakértelem vagy feltételrendszer az ő helyben történő testnevelésére. Ezáltal egy ilyen gyerek fejlesztési esélyei romlanak.

Magyarországon 1929-től tartják számon a mozgáskorlátozottak sportját. Külföldön először hivatalosan a svédországi Solna játékokon, majd a 23 ország részvételével 1975-ben megrendezésre került franciaországi világversenyen, a Saint-Etienne-i Világjátékokon képviselte magyar mozgáskorlátozott sportoló hazánkat.

Hazánkban egymást erősítve és segítve egyszerre fejlődött a mozgáskorlátozott személyek hazai és  nemzetközi sportélete, annak versenyrendszere.  Megkezdődött a hazai egyesületi, illetve a versenyek szervezeti kereteinek kiépülése. Az 1980-as évek elejére jellemző volt, hogy sorra alakultak a hazai sportegyesületek Egerben, Pécsett, Nagykanizsán, Kaposváron, Nyíregyházán és Debrecenben, és a sportágankénti bajnoki rendszerek bevezetése megsokszorozta a hazai versenyzési lehetőségeket, és egyben az adott sportág minőségi fejlődését. Az egyesületekben tért hódított a tudatosan és rendszeresen végzett, szakemberek által irányított edzésmunka.

Magyarországon először  mozgáskorlátozottak számára világbajnokságot 1986-ban  ülőröplabda sportágban Pécs városában az  MTSB (Mozgáskorlátozottak Testnevelési és Sportbizottsága) rendezte meg. Ez az első olyan hazai sportesemény volt, ahol a sportoló mozgáskorlátozottak nagyon magas színvonalú sportteljesítménnyel az írott és elektronikus sajtó jóvoltából hasonlóan az „épek” sportjához a közvélemény gondolkodásán változtatni lehetett.  Az ország sport iránt érdeklődő lakossága először kap teljes körű tájékoztatást egy sportoló fogyatékosok számára rendezett világeseményről.  Hazánkban ettől az eseménytől mondhatjuk, hogy a sport szakemberek is „igazi” sportolóknak kezdik tekinteni a fogyatékos sportolóinkat.

Hazánk 1983 óta rendelkezik nemzetközi sportszervezet tagsági jogával, mert csak ekkor csatlakozhatott az ISOD-hoz (International Sports Organization for the Disabled).

A sport jótékony hatását tapasztalják azok a különböző fogyatékossággal rendelkező (korábban akár szakellátásban is nevelkedett) gyermekek, akik egy debreceni asztalitenisz sportegyesület keretein belül kapnak lehetőséget a rendszeres testmozgásra. Egy 16 éves lány, aki testvéreivel együtt átmeneti nevelésben volt, majd családba fogadták őket, oxigén-hiánnyal született, agyi bénulást kapott. Három éve asztaliteniszezik. A sportba való bekerülését az edzőjének köszönheti elsősorban, aki megszólította az utcán, hogy van-e kedve a sporthoz. A jelenleg 7. osztályos enyhe értelmi fogyatékos lány, akinek mozgási nehézségei is vannak, azóta rendszeresen eljár az edzésekre. A sportba való kerülése után fél évvel vett rész először versenyen. A rendszeres sportolásnak köszönhetően járása, nagymozgása sokat fejlődött. (Kezdetben a leesett labdáért nem tudott lehajolni.) Figyelmét jobban tudja koncentrálni. 2011. októberében indult versenyen 3. helyezést ért el. Jelenleg olimpiára való felkészítése folyamatban van.

Egy oxigén-hiányos állapotban született, 10 éves kisfiú, - öt éve epilepszia miatt műtéte volt - szintén három éve jár asztaliteniszezni. (Műtéte előtt naponta több rohama volt, jelenleg havonta egy-kettő.) Jobb oldali hemi paresise van. Az edzésekre többnyire az édesanyja kíséri. A gyermek beszéde nem érthető. Öntörvényű, akit a dicséret motivál. Heti három alkalommal vesz részt edzéseken, ami beszédére, figyelemkoncentrációjára, mozgására pozitív hatással van. A sportban való részvétel célja az Ő esetében maga a mozgás, kikapcsolódás, társakkal való együttlét.

A jelenleg nyolc éves T. testvérével együtt átmeneti nevelt volt. A koraszülött kislány több éves elmaradást mutat minden területen. A sportolás következtében mozgása, egyensúlyérzéke, figyelmi koncentrációja sokat fejlődött.

Ezek a példák felhívják a figyelmet a sport fontosságára mind az épek, mind a fogyatékossággal rendelkező emberek életében. A rendszeres testmozgás következtében a központi idegrendszer szabályozása javul, a szervezet jobban ellenáll a betegségeknek, és a jobb közérzet kialakításáért is felelős.

Forrás: Új Pedagógiai Szemle, 2000. október

Meleg teát kortyolgatok az irodában és a nyári tábor fotóit rendezgetem.

Tavasszal, amikor kipattant az ötlet a fejemből, hogy természet közeli táborozást szervezzek a szakellátásban élő gyerekeknek olyan távolinak tűnt még a tábor megvalósítása is, most pedig már a folyosói tablóról a fényképeken mosolyognak ránk a szénabála tetején ugrándozó gyerekek.

Az ötletet tett követte! Gyorsan találtam magam mellé két vállalkozó szellemű kolléganőt – Sági Melindát és Baloghné Kelemen Mariannát - akik lelkesen társultak a szervezésben mellém.

Terveztünk, szerveztünk, pályáztunk, támogatókat kerestünk, telefonáltunk és a lehető leggazdaságosabban költségvetésből sikerült egy tartalmas programot összeállítanunk. Merész ötlettől vezérelve felhívtam a Hortobágy Club Hotel vezetőségét és megkértem őket, hogy árajánlatuk megadásakor vegyék figyelembe, hogy a gyermekvédelmi szakellátásban nevelkedő gyerekekkel szeretnénk táborozni, náluk szállást foglalni és a Hortobágy természetvilágát, valamint a régióra jellemző népművészeti értékeket bemutatni a gyerekeknek. Nagyon átgondoltan osztottak szoroztak és végül egy olyan kedvezményes árat kaptunk, mely lehetővé tette azt, hogy a gyerekkel öt napot egy négycsillagos szállodában töltsük el, annak minden szolgáltatást és kényelmét kihasználva.

Köszönet a Hortobágy Club Hotel vezetőségének és dolgozóinak a felejthetetlen napokért és azért, hogy a társadalmi felelősségvállalás tükrében lehetővé tették, hogy a gyermekvédelmi szakellátásban élő gyerekek kedvezményes lehetőséggel náluk táborozzanak.

A táborba a gyerekek hajdúnánási lakásotthonokból valamint hajdúhadházi és téglási nevelőszülőktől érkeztek.

Kolléganőimmel mindent megtettünk azért, hogy a gyerekek jól érezzék magukat a táborban és élményekkel gazdagon térjenek haza.

Alig érkeztünk haza a táborból, máris megszületett Mező Brigitta táborozó kislány által készített színes élménybeszámoló, melyet örömmel olvastunk mi szervezők is, és ezt szeretnénk mindenkivel megosztani.

Nyéki Barbara táborszervező

Képek a fotógalériában megtekinthetők.