Névnap

Ma 2014. április 23., szerda, Béla napja van. Holnap György napja lesz.

Ki olvas minket

Oldalainkat 1 vendég böngészi

Belépés



Kiemelt weblapok

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Felügyelet

 
   
 
Köszöntjük weblapunkon
Segít a COOP PDF Nyomtatás E-mail
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.huMyspace bookmark
Írta: Administrator   
2013. április 15. hétfő, 19:56
Módosítás dátuma: 2013. április 15. hétfő, 19:57
 
A nevelőszülői hivatásról PDF Nyomtatás E-mail
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.huMyspace bookmark
Írta: Administrator   
2013. január 23. szerda, 07:58
Módosítás dátuma: 2013. január 23. szerda, 08:01
 
Kötődésről, szeretetről – korai tapasztalatok (0-3 év) PDF Nyomtatás E-mail
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.huMyspace bookmark
Írta: Makónyi Judit   
2012. július 23. hétfő, 12:15

„Ha van, az maga az üdvösség, ha nincs, akkor oda az élet minden szépsége”- írja Erich Fromm az anyai szeretetről. Modern, rohanó világunk nem tudja nélkülözni az egymás felé fordulást, hiányának következményeit, éppen rohanó életmódunk mutatja meg bántó élességgel. A születéstől felnőttkorig minden kapcsolatunkban, viszonyainkban, választásainkban tetten érhető a korai szeretetkapcsolataink tapasztalata, élmény–lenyomata. Az újszülött azzal az ősi-genetikai „programmal” jön a világra, hogy maga körül tartson egy elfogadó-gondoskodó szeretett személyt, aki az ő igényeire megfelelő módon reagál. Az alakuló szeretetkapcsolatnak a kialakításához minden képessége születése pillanatától adott. Jeleket-ingereket küld a külvilág felé önmagáról és várja, hogy a felnőtt-optimális esetben az anya, de bármilyen állandó, nem vérszerinti gondozó személy- megfelelően értelmezze és reagáljon ezekre. Átlagos esetben ez a „párbeszéd”, az együtt töltött idő előrehaladtával egyre tökéletesedik, és kb. 3hónapra már megismeri a szülő-gyermek páros annyira a másikat, hogy az egymásra hangolódás, egymásra reagálás minimális súrlódásokkal optimálisan megtörténik.

Ám vannak olyan esetek, amikor ez az egymásra hangolódás nem optimális úton zajlik. Az elcsúszások okai lehetnek: a gyermek, a felnőtt, vagy a „párbeszéd” hiányosságai, „félreértései”.

Hiányosságok a gyermek oldaláról: labilis vegetatívum, koraszülöttség, szülés utáni adaptációs problémák, fizikai nehézségek:pl. táplálási nehezítettség az oralitás, vagy reflexek nem megfelelő működés miatt stb.

Hiányosságok az anya oldaláról: nem várt terhesség, terhességi-szülési komplikációk, szorongás-bizonytalanság, csalódás érzések pl. a gyermek neme/fizikuma miatt, pszichiátriai betegségek, gyermekágyi depresszió-pszichózis, pszicho-szociális problémák, stb.

Hiányosságok a „párbeszéd oldaláról”

 – a gondozó a jeleket, ingereket nem értékeli

- a gondozó a jeleket, ingereket rosszul értelmezi

- a gondozó a jelekre, ingerekre nem jól reagál

- a gondozó a jelekre, ingerekre nem időben reagál

Ha a „párbeszédek” elcsúsznak, a gyermek úgy éli meg, hogy a környezet nem veszi őt figyelembe, nem figyel rá, elhanyagolja. Az alakuló kötődés tehát a gondozó-gyermek között kezd bizonytalanná válni. A bizonytalan kötődésnek- kezdve a kisebb „elcsúszásoktól” a kötődési zavarig-számos jele lehet. Mivel a világhoz való viszonyunk-nyitottságunk, kíváncsiságuk, aktivitásunk, alkotókészségünk- alapja kötődési élményünk, így természetesen számos vonatkozásban találkozhatunk a kötődési sérülés következményeivel: pl. mennyire bátran, kíváncsian explorálja a gyerek a környezetét- ennek későbbi életkori megnyilvánulása a tanuláshoz, ismeretszerzéshez való hozzáállása, tervek- ambíciók megfogalmazása. Ez az összefüggés azért lehetséges, mert a gyermek csak biztonságos kötődési bázison képes nyitottan a külvilág felfedezésére.

Élményei megosztásához, rendszerezéséhez, megértéséhez szüksége van a pozitív kötődési személyre (állandó gondozóra). Ha a környezetében nincs ilyen személy, akkor az exploratív viselkedés bátortalanná válik (mert pl. a külvilág biztos érzelmi háttér nélkül kiszámíthatatlan és félelemkeltő), szélsőséges esetben elsorvad.(lsd. anaklitikus depresszió, amikor a csecsemő már alig reagál a külvilágra, önmagába fordul, nem ad jelzéseket kifelé, mert azaz érzelmi tapasztalata, hogy úgy sem figyelnek, úgy sem reagálnak rá. Figyelem! a csecsemő valamennyi jelzése önmagáról való információ a világnak stratégia nélkül!) Vagy előfordulhat, hogy a gátolatlan kötődés képét mutatva minden potenciális felnőttől igyekszik figyelmet, kontaktust kérni, így védve magát a teljes kiszolgáltatottság-üresség érzésétől. Kötődési élményünk következményei kapcsolati jellemzőink is, hogy milyennek éljük meg a másikat és a vele való kapcsolatunkban önmagunkat. Ha végiggondoljuk: valójában a világhoz és a másik emberhez való viszonyunkat egyként színezik kötődési tapasztalataink: kíváncsiságunk, kitartásunk, bizalmunk, ismeretszerzésünk, kapcsolati jellemzőink, stb.

Ha a gondozott gyermekre gondolunk, a korai tapasztalataira ezen jellemzőiből következtethetünk: volt-e egy biztonságos kötődési személy az életében, ami a kapcsolatokban bizalomtelivé, kiszámíthatóvá, érzelmileg megközelíthetővé teszi. Vagy a másik esetben, amikor zárkózott, érdektelen, bizalmatlan, rapszódikus.

A kötődési tapasztalatok erőteljesen meghatározzák a későbbi viszonyainkat. Viszont nem változtathatatlanok! Az életút során számos korrektív élmény hatására megváltozhatnak ezek a belső élmények. Bensőséges, szeretetteljes odafordulás hozzásegítheti a gyermeket a korai csalódások korrekciójához. Terápiás-konzultatív keretekben szintén generálható változás. A 0-3 évesekkel és gondozójukkal folytatott konzultációban lehetőség van a korai prevencióra és intervencióra, ami hosszútávú, pozitív hatásokat eredményezhet, adott esetben protektív hatása lehet a későbbi életeseményekre. Képzett szakemberek által végzett konzultációt lehet kérni csecsemőkorba regulációs zavarok esetében (evési-étkezési-alvási problémák, excesszív sírás), kisgyermekkorban: magatartászavarok, beilleszkedési nehézségek, szeparációs szorongás, testvérféltékenység, a későbbi életkorban pedig a szokásos pszichoterápiás segítségnyújtás vehető igénybe az ismert keretek között. A konzultáció sajátossága a gyakorlatban, hogy a gondozó és a gyermek együtt van jelen a konzultáción, a folyamat része az itt és most értelmezése, az interakciók megfigyelése, átbeszélése.

Minél korábban vesszük észre a zavarokat, minél hamarabb kérünk segítséget-annál rövidebb idő alatt és nagyobb biztonsággal áll be a pozitív irányú változás.

A gyermekeket figyelni és értelmezni, a tapasztaltakra megfelelően reagálni- a legbiztosabb módja a harmonikus kapcsolatnak vagy az esetleg mutatkozó problémák korai felismerésének.

 Makónyi Judit klinikai gyermek-szakpszichológus
Módosítás dátuma: 2012. július 23. hétfő, 12:16
 
Matula bácsi él!! PDF Nyomtatás E-mail
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.huMyspace bookmark
Írta: Debreceni Andrea   
2012. június 18. hétfő, 11:33

(villámképek egy munkahelyi kirándulásról)

Hurrá lazulunk! De hová megyünk? Az még titok. Vitt már főnökünk hegyre, síkra, levegőbe. Csak nem a víz jön? De igen, mégpedig a kanyargós Tisza!

Útnak indulunk, a busz gurul, az ősz simogat s előkerülnek azok a jóféle hazaik: üdítő, palacsinta, pogácsa s mellé jó ütős kis sztorik.

 

Jó kedvünk emelkedik…                    

Egy csodálatosan berendezett tájház, lelkes idegenvezetőjét megcsodálva úti célunkhoz érünk, ahol az egyik susnyásnál már vár ránk öreg motoros csónakunk.

A kapitány széles mozdulatokkal terel be vízi járgányába, s egy gázfröccs, - meg még egy - és már siklunk is a kacsa sztrádán. Az öreg tiszta szemű vízi ember, akár Matula bácsi mutogat, beszél, cinkosan kacsint, hogy minket a kilátóba is felvisz. A szemünk elé táruló vízi paradicsom leírhatatlan, az élmény soha nem feledhető. Szemünk előtt röpül fel a kárókatona, mellettünk úsznak el a fenséges hattyúk, szárcsák szaladnak a víz tetején.

Az öreg csak mesél-mesél, s mi ámulunk szavain s a látottakon. Ez maga az Élő Világ! A Tisza tó közepén, cölöpökön lépkedünk s láttunk ruca örömöt, békatutajt, sirály röptét, sőt főnökünk állítja, ő látta a kákán is csomó volt!

Élményekkel gazdagon hazaindultunk, hogy a munkába visszazökkenve felemlegethessük a boldog perceket. Na de! Már beesteledett és most következett, amire senki nem számított. Főnökünk szerint napnyugtával a napnak még nincs vége!! Ugyanis egy újabb meglepetés, egy teljesen váratlanul ért finom vacsora, tánc, móka, kacagás tette még boldogabbá a napunkat.

Így gyűlnek az élmények, szaporodnak a fényképek, s amint nézegetjük őket, érezzük mi is összetartozunk.

 

Módosítás dátuma: 2012. június 18. hétfő, 11:38
 
A rejtélyes fakanál PDF Nyomtatás E-mail
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.huMyspace bookmark
Írta: Madai Anita   
2012. június 14. csütörtök, 14:11

2011. november első napjaiban intézménylátogatással összekapcsolt ideiglenes elhelyezésben levő testvérpár előzetes letartóztatásban levő testvéreit látogattuk meg Budapesten. Meglepő módon a lakásotthon-vezető ragaszkodott a kollegák részvételére is. Akkor még mit sem sejtettünk az előttünk álló meglepetésről. Az indulás napján, kora reggel kaptunk tőle egy telefonhívást, hogy hozzunk magunkkal 1-1 fakanalat. Kérdően húztam össze szemöldököm, értetlenül állva a kérése hallatán. Mivel választási lehetőségeim igen korlátoltak voltak, így tettem a dolgom. A délelőtt folyamán érdeklődő természetemből kifolyólag, kíváncsian vártam a fakanál használatba vételének eljövetelét. Miután a gyerekek találkoztak családtagjaikkal, meghatódott boldogságukban osztozódva egyre izgatottabban vártuk, mikor húzhatjuk elő a táskánk mélyéről a fakanalakat, és azok mikor fogják ellátni kellő funkciójukat.

 - Lehet, hogy elfelejtette, vagy nincs is rá szükség? - Bábot kell készítenünk, vagy eltört az övé, és nem tud többé főzni? - Talán a sofőrnek van szüksége rá, mert ki kell támasztani valamelyik ajtót, vagy elromlott az ablaktörlőJ?, fogalmazódott meg bennünk számtalan idétlennél- idétlenebb kérdés.

Budapestről hazaindulva, hirtelen egy bal kanyart véve, nem Debrecen irányába vettük utunkat. Ekkor lelkesedésünk csak tovább fokozódott, de pár perc elteltével az autó megállt.

És eljött a várva- várt meglepetés ideje.

- Megérkeztünk. Mondta a házvezető.

- Vegye elő mindenki a fakanalát, most kiderül, miért van rá szükség.

 Tátott szájjal (mintha újra gyermek lennék) szálltam ki az autóból, és akkor összeállt a kép. A veresegyházi medvepark kellős közepén találtuk magunkat. Több mint 40 barnamedve várta a mézbe mártott, számunkra „rejtélyes fakanál” kínálta ízletes ízeket. Rendkívül barátságos, 250 kg-tól kezdődő kamcsatkai-, európai-, erdélyi maci volt látható a közel 3,5 hektárnyi park területén. Akadt köztük olyan medve, amelyik természetfilmekben szerepelt, olyan, amelyik állatkertből került ide és olyan, amelyiket, sajnos nem megfelelő körülmények között házi kedvencként tartottak. Felültünk a MACI-LIFT-re is, majd a magasból a területen levő fenyves erdő és mesterségesesen kialakított macibarlangok, maci tavak tűntek szemünk elé. Soha nem felejtem el ezt a csodálatos látványt. Ezen a hatalmas elkerített területen, szabadon mozogtak, vígan fürödtek, halásztak, mászkáltak és hatalmas nyelvüket kinyújtva a kerítésen keresztül mézért kuncsorogtak. Felejthetetlen emlék maradt számomra.

Már csak egy kérdésem maradt:  a következő újságcikkem címe vajon A titokzatos tésztaszűrő lesz? J  

 

                                            

Módosítás dátuma: 2012. június 14. csütörtök, 14:17
 
Lakásotthonunk életéről... PDF Nyomtatás E-mail
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.huMyspace bookmark
Írta: Administrator   
2012. június 14. csütörtök, 14:10

Kedves Olvasó!                                                        

Fogadd szeretettel bemutatkozásunkat, s engedd meg, hogy egy kicsit megismertessünk feladatainkkal, nehézségeinkkel és nem utolsó sorban örömeinkkel. 

Debrecen, Tégláskert 68. szám alatt található családi ház, a Hajdú-Bihar Megyei Önkormányzat Debreceni és Nyírségi Lakásotthonai Befogadó Otthona címen több mint tíz éve biztosított teljes körű ellátást a gyámhivatalok által ideiglenes hatállyal elhelyezett gyermekek, valamint más intézményekből engedély nélkül távozott fiatalok számára. Jelenleg a Hajdú-Bihar Megyei Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat működtetésében végezzük feladatainkat, mely változatlanul sok-sok örömmel, de olykor elkeseredettséggel teli.

A 8 fős szakmai team a családjukból különböző okok miatt kiemelt gyerekek életében próbálja pótolni, megadni a szülői gondoskodást, pedagógiai útmutatást, bölcs életvezető okítást, pszichológiai hallgatást, baráti csevegést. De a legfontosabb feladatunk, hogy, az itt eltöltött idő alatt –átlag 3 hónap – a gyermek tanuljon meg bízni saját magában és a kialakult helyzetéért felelős környezetében. Bár, a felnőttek világa által annyi elszenvedett testi és lelki sérülést csak enyhíteni lehet, elfelejteni talán soha.

Ennek ellenére büszkén mondhatom, hogy egy nagyszerű csapat összetartása, ereje, humora példaértékű útravalót ad a nehézségekkel megrakott tarisznyáját cipelő gyermek számára. 

Mottónk:

„Lehet, hogy elfelejtik, mit mondtál nekik,

de soha nem fogják elfelejteni, hogy hogyan érezték magukat szavaidtól.”

                                  

                                                                                              Carl William Buehner

                                              

Üdvözlettel: a tégláskert68.

 

 

 

Módosítás dátuma: 2012. június 14. csütörtök, 14:20
 
<< Első < Előző 1 2 3 4 Következő > Utolsó >>

Oldal 1 / 4