Minden család és gyermek életében jelentős eseménynek számít a beiskolázás. Tapasztalataim szerint a nevelőszülők sokszor bizonytalanul állnak az előtt a kérdés előtt, hogy vajon alkalmas-e az iskolai életre a gondjaikra bízott nagycsoportos gyermek? Meg tud-e majd birkózni azokkal a nehézségekkel, amelyek az iskolában várnak rá? Jól fogja-e magát érezni?
A felelősség nagy, hiszen az első iskolai évek kudarcai vagy sikerei jelentősen meghatározzák a gyermek iskolához, tanuláshoz való viszonyát, illetve a későbbi pályaválasztást.
Az új közoktatási törvény 2012 szeptemberétől fog hatályba lépni. Így az ez évi beiskolázásra még mindig a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. több alkalommal módosított törvény rendelkezései az irányadók.
A Ktv. 6.§ (2) bekezdése alapján „ a gyermek, ha eléri az iskolába lépéshez szükséges fejlettséget legkorábban abban a naptári évben, amelyben  a hatodik, legkésőbb amelyben a nyolcadik életévét betölti, tankötelessé válik”.
A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az a gyermek, aki iskolaérett, és a hatodik életévét 2012. május 31-ig betölti, szeptembertől megkezdi az iskolát. A szülő kérelmére a gyermek megkezdheti szeptemberben a tanulmányait akkor is, ha a hatodik életévét 2012. december 31-ig tölti be.
Azok a gyermekek, akik 2006. január 1. és május 31. között születtek és fejlettségük elmaradást mutat, még egy évig az óvodában maradhatnak, abban az esetben, ha a szülő és az óvoda megállapodik ebben.  Bizonytalanság vagy egyet nem értés esetén mindkét fél kérheti a nevelési tanácsadó véleményét.
A fentebb említett törvény értelmében vannak olyan gyermekek is, akiknek a tankötelezettség kezdete a nyolcadik életévre esik. Ez azoknál lehetséges, akik 2005. augusztus 31. és 2005. december 31. között születtek és a szülő, az óvoda, és a nevelési tanácsadó is egyet ért abban, hogy a 2012/2013-as tanévben is óvodában maradjanak.
Az iskolaérettségre vonatkozó vizsgálati kérelmeket 2012. január 15-ig kellett beadni a gyermek lakóhelye szerint illetékes Nevelési Tanácsadóhoz. A vizsgálatokra várhatóan február hónapban fog sor kerülni.
Fontos tudni, hogy a 4/2010. OKM Rendelet 12.§ (3) bekezdése azoknak a gyermekeknek, akik számára a Nevelési Tanácsadó vagy a Szakértői Bizottság 2011-ben további egy év óvodai nevelést javasolt, a beiskolázás előtt kontroll vizsgálaton kell részt venniük.
A következőkben szeretnék néhány támpontot nyújtani ahhoz, hogy az iskolaérettségnek milyen kritériumai vannak.
1. Fizikai alkalmasság
Megfelelő testi fejlettség, amely körülbelül 120 cm-es magasságot és 18-20 kg-os testsúlyt jelent (célszerű azonban figyelembe venni a vérszerinti szülők testméreteit is). Szükséges a jó fizikai erőnlét az iskolatáska cipelése és az egy helyben ülés miatt. Be kell fejeződnie az első alakváltozásnak, amely magában foglalja, hogy eltűnik a kisgyermekre jellemző pocak, a test megnyúlik, karcsúbb lesz. Megkezdődik a fogváltás, az első tejfogak kihullanak és megjelennek a maradandó fogak. A jobb– vagy balkezesség egyértelműen felismerhető.

2. Pszichés alkalmasság
A gyermek a rábízott feladatokat akkor is elvégzi, ha nincs kedve hozzá, tevékenységeit nem hagyja félbe. Szembe tud nézni azzal, ha valami nem sikerül rögtön. Mer és akar újra hozzáfogni egy feladathoz. Tud kapcsolatokat kialakítani és fenntartani kortársaival, megtalálja helyét a közösségben. Fontos, hogy elfogadja a felnőtteket, bizalommal forduljon hozzájuk, ha segítségre van szüksége. Amennyiben a gyermek vágyik iskolába menni, érdeklődik az iskolai tevékenység iránt, az jelzi beilleszkedési törekvését, hajlamát az iskolai munkára. Ha a személyiség terén ezek a jegyek megmutatkoznak, az sok mindent pótolhat az iskolaérettség egyéb kritériumai közül.

3. Értelmi képességek
Képes figyelmét tartósan (legalább 10-15 percig) lekötni, például rajzolással, feladatlap kitöltésével, színezéssel. Könnyen megtanul és elmond verseket, rövid meséket, mondókákat. Feltűnő beszédhibája nincs, árnyaltan tudja kifejezni (egyszerű és összetett mondatokkal is) érzéseit, gondolatait. Ismeri és használja a ceruzát (nem a minőség, hanem a rajzolás ténye a fontos). Eligazodik 1-től 10-ig a számok között, helyesen használja a több-kevesebb, nagyobb-kisebb fogalmát.

Ingergazdag, a gyermekre figyelő környezetben egy „átlagos”, egészségesen fejlődő gyermek előbb-utóbb mindent elsajátít, ami az iskola megkezdéséhez szükséges. Ezeket a képességeket nem kell külön tanítani, mivel a fejődés során maguktól is kialakulnak. A szakellátásban azonban olyan gyermekekkel találkozunk, akiknek a fejlődése többnyire eltér az „átlagostól”. A familiáris, környezeti és egyéb tényezők miatt gyakran találkozunk problémás szocializációval és személyiségfejlődéssel. Ezért a rendszerbe került legtöbb gyermeknél a személyiségkorrekció és a reszocializáció elindítása alapvető feladat a folyamatos nevelés és gondoskodás mellett.
Éppen ezért Szakszolgálatunk nagy hangsúlyt fektet a gyermekek pszichés megsegítésére valamint a tanuláshoz szükséges képességek minél korábbi feltérképezésére. Azoknál a gyermekeknél, akiknél képességbeli elmaradások mutatkoznak, képességfejlesztő foglalkozások lehetősége biztosított. Március hónaptól ismét indul a gyermekek intenzív, iskolára felkészítő foglalkozása, melyre szeretettel várom a leendő első osztályosokat.


Csongrádi Barbara
gyógypedagógus

A Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet támogatásának köszönhetően előreláthatólag 2012 februárjában indul egy minden tekintetben hiánypótló program a Hajdú-Bihar Megyei Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat nevelőszülői hálózatában.

A program célja:

Elsődleges cél: A Hajdú-Biharban élő nevelőszülős családok kompetencia alapú ismeretátadása és tréningje, melynek keretében megismerik és elsajátítják a különböző drogprevenciós tudástartalmakat. Szemléletük alakítása, az egészségneveléssel kapcsolatos attitűdjeik formálása a cél, ami alkalmassá teszi a nevelőszülős családon belül a gyermekek és felnőttek közötti őszinte, nyitott párbeszédet, és segíti őket az egészséges életmód kialakításában, a partneri kapcsolat kialakításában, a felmerülő gondok hatékony kezelésében. A családon belüli hatóerő és hatékonyság megerősítése a gyermekek drogveszélyeztetettségével szemben.
Másodlagos cél: Az egészséges életstílus váljon vonzóvá, ezzel párhuzamosan a fiatalok tapasztalják meg azt a közösségi élményt, amelyben nem elfogadott az alkohol- és drogfogyasztás, a fizikai és mentális problémákra adekvát válaszokat kapnak.

Szükségletek:

Az állami gondoskodásban felnövő gyermekek egészségmagatartása kiemelkedően rossz. Referenciakutatás: Elekes-Paksi: A gyermekvédelmi gondoskodásban élő fiatalok alkohol- és egyéb drogfogyasztása (2005), Gargya-Jónás: Egészségmagatartás vizsgálata a hajdúböszörményi 14-19 éves korosztály körében (2006)
Az 1997. évi XXXI. tv. nem tartalmaz végzettségre vonatkozó alapfeltételt a nevelőszülők számára. A kötelezően elvégzendő „FIKSZ-képzés” (60 órás) sem tartalmaz drog prevencióval kapcsolatos információt.


A program és a szükségletek találkozása:

A nevelőszülők és a nevelőszülőknél nevelkedő fiatalok ismeretei nem kellően rendszerezettek és megalapozottak a drogproblémával kapcsolatban. Az elméleti előadások nem frontális jellegűek, inkább szemináriumi technikákat alkalmazunk. A nevelőszülők és a náluk nevelkedő gyermekek közös részvételéhez azért ragaszkodunk, mert a közöttük lévő kulturális, generációs különbözőségek általában megakadályozzák őket a kiegyensúlyozott párbeszédben. A normál életvitelükben közös programokon igen ritkán vesznek részt. A képzés megfelelő alkalmat teremt arra, hogy nyitott párbeszéd alakuljon ki, a világnézeti, generációs, kulturális különbségeiket megértsék, a sablonokon és előítéleteken felülemelkedni tudó partneri kapcsolat kialakuljon. Fölkeltjük az igényt önsegítő csoportok létrehozására, mely a településükön élő többi család bevonásával problémamegoldó és közösségi aktivitást kezdeményez, és programunk hosszú távú fenntarthatóságát eredményezi.


A programban résztvevő családok (nevelőszülők és nevelőszülőknél nevelkedő 12-24 éves gyermekek és fiatal felnőttek) közös élményként élik meg, hogy az egészségtudatos magatartás a hétköznapokban a korábban más helyzetekben használt sablonos módszerekkel szemben szükségük van speciális ismeretekre, készségekre. A célcsoport alkalmazható ismereteket szerez a képzés alatt az egészséges életmóddal kapcsolatban. Felkeltjük az igényt a problémák közösségi párbeszéden keresztül történő feloldására. A fiatalok pontos, tárgyszerű, túlzásoktól mentes, jelentés és jelenség viszonyát bemutató válaszokat kapnak az egészséges életmóddal kapcsolatos kérdéseikre primer környezetükben. Az állami gondoskodás rendszere az élet több területén negatív, helytelen, rossz viselkedési, viszonyulási mintát ad át a következő generációknak. Célunk, hogy az egészséges életvitellel kapcsolatban megszakadjon ez a lánc.

A projekt tapasztalatait és eredményeit is megjelentetjük a honlapon.

Gelányi Imre – hivatásos gyámi osztályvezető
Dr. Kovács Krisztián- hivatásos gyám

2011-ben sem volt másképp, eljött a karácsony ideje.

Kollégáimmal nekiláttunk a Nagykarácsonyi Ünnepség szervezésének. Meg van már a megszokott forgatókönyv. Tudjuk, ki szervezi a műsort, ki tartja a kapcsolatot a támogatókkal, ki indul vásárolni, ki fogadja a vendégeket, ki süt mézeskalácsot, díszíti a fenyőfát, teát főz, fotóz  vagy szaloncukrot kínál.

Az előkészületek megkezdése előtt, mégis megtorpantunk kicsit és visszaemlékeztünk: ez lesz a Szakszolgálat 10. Nagykarácsonyi Ünnepsége!

Felidéztük az elmúlt kilenc év karácsonyi ünnepségeit, helyszíneit. Eszünkbe jutottak a sztárvendégek műsorszámai, és kedves történetek, melyek szervezés közben történtek velünk.

Voltak kollégáink, akik elsőként csatlakoztak a szervezéshez, mások már kilenc évre tudtak visszatekinteni. Emlékezésünk legfontosabb eredménye az lett, hogy örömmel tölt el bennünket, hogy a tíz évvel ezelőtt útjára indult kezdeményezést - mely mára már hagyománnyá vált – sikerült tíz éven át megőriznünk és tovább vinnünk. Időközben változtak az idők - igazgatók jöttek - menetek, a kollégák cserélődtek, de a karácsony mindig ugyanaz maradt.  Célja mindig ugyanaz volt: néhány száz gyereknek örömet okozni - abból a sok százból - akik a gyermekvédelmi szakellátásban kényszerülnek élni- és egy napra elhozni nekik is a karácsony hangulatát. Ez a mi ajándékunk számukra.

A legérdekesebb talán mégis az, hogy mi is ajándékot kapunk ezen a napon. Azáltal, hogy szervezzük a gyerekek számára a karácsonyi műsort, egymáshoz is közelebb kerülnek olyan kollégák, aki a mindennapokban alig találkoznak. Minden karácsonynak lesz egy kiemelkedő pillanata, melyre szívesen emlékszünk vissza, vagy megesik egy vicces történet, melyen még sokáig tudunk nevetni.

Így kezdődött tehát a nagy szervezkedés. Eredményeként ismét volt csodálatos karácsonyfánk a színpadon, jöttek a motoros egyesület tagjai és gyűjtésük által jutott minden gyermek számára ajándék. Voltak megható és vidám pillanatok a színpadon - és a színpad mögött. A debreceni pizzériák támogatása jóvoltából volt lehetőség a fellépők megvendégelésére. Színes tánc, betlehemes játék, mese és vers szórakoztatta a gyerekeket.

2011. az önkéntesség éve volt. Ennek jegyében készültünk Nagykarácsonyi ünnepségünkre, és az összefogás, az önkéntes munka ismét meghozta eredményét. A gyerekek boldogan távoztak.

Mi leszedtük a fenyőfát, elcsomagoltuk a díszeket, megköszöntük a fellépők műsorát, kitakarítottuk a termet, kifizettük a számlákat és megírtuk támogatóinknak a köszönő sorokat.  Így végződött tehát a 10. Nagykarácsonyi Ünnepség.

Örömmel tekintünk a következő Nagykarácsonyi ünnepség megszervezése elé.

Nyéki Barbara HBM-i TGYSZ –  gyámi-gondozói tanácsadó

A szakellátásban nevelkedő gyerekek a saját családjukban élő társaikhoz képest hátránnyal indulnak minden szempontból. Azok a nevelt gyerekek, akik ezen felül egyéb fogyatékossággal is rendelkeznek, még nehezebb helyzetben vannak. Ezeknek a gyerekeknek is szükségük van az önbizalom növelésére, ennek érdekében pedig meg kell találni számukra a megfelelő lehetőséget, legyen az képzőművészet, sport, vagy bármi egyéb.

A sportban elért siker erősíti az önbizalmat, rangot ad a közösségben, az átlag feletti sportteljesítmény kiugrási lehetőséget is biztosít. A sportteljesítményekkel egy fogyatékos ember is el tudja magát fogadtatni a társadalomban, ő is lehet példa épek és fogyatékosok számára egyaránt. A sportnak óriási a jelentősége az életesélyek, a társadalmi elfogadás szempontjából. A fogyatékosok társadalmi integrációjának fontos feltétele, hogy az épek ne sajnálattal, szánalommal tekintsenek rájuk, ne is idegenkedjenek tőlük. Az állóképesség, a mozgásügyesség fejlesztése nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy a munkára is alkalmassá válhasson egy fogyatékos ember. A mozgáskorlátozottaknak van leginkább szükségük arra, hogy sokat foglalkozzanak a mozgásukkal, ezáltal állapotuk javításával. Az emberekben nem tudatosodik kellően az, hogy a szellemi teljesítményekhez szükség van fizikai és idegrendszeri állóképességre.

Sokszor a szülőkkel is nehéz megértetni, mit jelent a gyerek számára a sport, nehéz meggyőzni, hogy engedjék értelmi fogyatékos gyermeküket versenyezni. Féltik, óvják sérült gyereküket, mert sebezhetőnek tartják, s talán éppen ezzel gátolják a fejlődését. Pedig ezeknek a sokszor meglehetősen ingerszegény környezetben élő gyerekeknek nagy élmény, örömforrás egy-egy ilyen verseny, nemcsak a győzelem, hanem a részvétel is. Az enyhe fokban értelmi fogyatékos gyerekek nagy része ép gyermekközösségben él, ahol fogyatékossága révén ő a buta, a kigúnyolt, a peremhelyzetben lévő. Ezeknek a gyerekeknek az érem, az oklevél, a győzelem, a jó helyezés tartást, rangot, megbecsültséget ad. Ugyanez igaz a mozgássérültre, illetve bármilyen fogyatékos emberre is.

Egy mozgásszervi problémákkal küszködő gyereknek több és differenciáltabb mozgásra van szüksége, mint ép társának. A nem megfelelő feltételek közötti integrált nevelés növelheti a hátrányokat. Egy zseniális képességű siket diák egy felkészületlen tanár mellett nem tudja kibontakoztatni átlag feletti képességeit, így hátrányosabb helyzetbe kerül, mintha speciális nevelési intézményben tanulna. Különösen igaz ez a testnevelésre, a sportra. Furcsa például az, hogy integrált intézménybe járó mozgássérült vagy gyengén látó gyereket testnevelésből felmentenek pusztán azért, mert nincs kellő szakértelem vagy feltételrendszer az ő helyben történő testnevelésére. Ezáltal egy ilyen gyerek fejlesztési esélyei romlanak.

Magyarországon 1929-től tartják számon a mozgáskorlátozottak sportját. Külföldön először hivatalosan a svédországi Solna játékokon, majd a 23 ország részvételével 1975-ben megrendezésre került franciaországi világversenyen, a Saint-Etienne-i Világjátékokon képviselte magyar mozgáskorlátozott sportoló hazánkat.

Hazánkban egymást erősítve és segítve egyszerre fejlődött a mozgáskorlátozott személyek hazai és  nemzetközi sportélete, annak versenyrendszere.  Megkezdődött a hazai egyesületi, illetve a versenyek szervezeti kereteinek kiépülése. Az 1980-as évek elejére jellemző volt, hogy sorra alakultak a hazai sportegyesületek Egerben, Pécsett, Nagykanizsán, Kaposváron, Nyíregyházán és Debrecenben, és a sportágankénti bajnoki rendszerek bevezetése megsokszorozta a hazai versenyzési lehetőségeket, és egyben az adott sportág minőségi fejlődését. Az egyesületekben tért hódított a tudatosan és rendszeresen végzett, szakemberek által irányított edzésmunka.

Magyarországon először  mozgáskorlátozottak számára világbajnokságot 1986-ban  ülőröplabda sportágban Pécs városában az  MTSB (Mozgáskorlátozottak Testnevelési és Sportbizottsága) rendezte meg. Ez az első olyan hazai sportesemény volt, ahol a sportoló mozgáskorlátozottak nagyon magas színvonalú sportteljesítménnyel az írott és elektronikus sajtó jóvoltából hasonlóan az „épek” sportjához a közvélemény gondolkodásán változtatni lehetett.  Az ország sport iránt érdeklődő lakossága először kap teljes körű tájékoztatást egy sportoló fogyatékosok számára rendezett világeseményről.  Hazánkban ettől az eseménytől mondhatjuk, hogy a sport szakemberek is „igazi” sportolóknak kezdik tekinteni a fogyatékos sportolóinkat.

Hazánk 1983 óta rendelkezik nemzetközi sportszervezet tagsági jogával, mert csak ekkor csatlakozhatott az ISOD-hoz (International Sports Organization for the Disabled).

A sport jótékony hatását tapasztalják azok a különböző fogyatékossággal rendelkező (korábban akár szakellátásban is nevelkedett) gyermekek, akik egy debreceni asztalitenisz sportegyesület keretein belül kapnak lehetőséget a rendszeres testmozgásra. Egy 16 éves lány, aki testvéreivel együtt átmeneti nevelésben volt, majd családba fogadták őket, oxigén-hiánnyal született, agyi bénulást kapott. Három éve asztaliteniszezik. A sportba való bekerülését az edzőjének köszönheti elsősorban, aki megszólította az utcán, hogy van-e kedve a sporthoz. A jelenleg 7. osztályos enyhe értelmi fogyatékos lány, akinek mozgási nehézségei is vannak, azóta rendszeresen eljár az edzésekre. A sportba való kerülése után fél évvel vett rész először versenyen. A rendszeres sportolásnak köszönhetően járása, nagymozgása sokat fejlődött. (Kezdetben a leesett labdáért nem tudott lehajolni.) Figyelmét jobban tudja koncentrálni. 2011. októberében indult versenyen 3. helyezést ért el. Jelenleg olimpiára való felkészítése folyamatban van.

Egy oxigén-hiányos állapotban született, 10 éves kisfiú, - öt éve epilepszia miatt műtéte volt - szintén három éve jár asztaliteniszezni. (Műtéte előtt naponta több rohama volt, jelenleg havonta egy-kettő.) Jobb oldali hemi paresise van. Az edzésekre többnyire az édesanyja kíséri. A gyermek beszéde nem érthető. Öntörvényű, akit a dicséret motivál. Heti három alkalommal vesz részt edzéseken, ami beszédére, figyelemkoncentrációjára, mozgására pozitív hatással van. A sportban való részvétel célja az Ő esetében maga a mozgás, kikapcsolódás, társakkal való együttlét.

A jelenleg nyolc éves T. testvérével együtt átmeneti nevelt volt. A koraszülött kislány több éves elmaradást mutat minden területen. A sportolás következtében mozgása, egyensúlyérzéke, figyelmi koncentrációja sokat fejlődött.

Ezek a példák felhívják a figyelmet a sport fontosságára mind az épek, mind a fogyatékossággal rendelkező emberek életében. A rendszeres testmozgás következtében a központi idegrendszer szabályozása javul, a szervezet jobban ellenáll a betegségeknek, és a jobb közérzet kialakításáért is felelős.

Forrás: Új Pedagógiai Szemle, 2000. október