A rejtélyes fakanál

2011. november első napjaiban intézménylátogatással összekapcsolt ideiglenes elhelyezésben levő testvérpár előzetes letartóztatásban levő testvéreit látogattuk meg Budapesten. Meglepő módon a lakásotthon-vezető ragaszkodott a kollegák részvételére is. Akkor még mit sem sejtettünk az előttünk álló meglepetésről. Az indulás napján, kora reggel kaptunk tőle egy telefonhívást, hogy hozzunk magunkkal 1-1 fakanalat. Kérdően húztam össze szemöldököm, értetlenül állva a kérése hallatán. Mivel választási lehetőségeim igen korlátoltak voltak, így tettem a dolgom. A délelőtt folyamán érdeklődő természetemből kifolyólag, kíváncsian vártam a fakanál használatba vételének eljövetelét. Miután a gyerekek találkoztak családtagjaikkal, meghatódott boldogságukban osztozódva egyre izgatottabban vártuk, mikor húzhatjuk elő a táskánk mélyéről a fakanalakat, és azok mikor fogják ellátni kellő funkciójukat.

 - Lehet, hogy elfelejtette, vagy nincs is rá szükség? - Bábot kell készítenünk, vagy eltört az övé, és nem tud többé főzni? - Talán a sofőrnek van szüksége rá, mert ki kell támasztani valamelyik ajtót, vagy elromlott az ablaktörlőJ?, fogalmazódott meg bennünk számtalan idétlennél- idétlenebb kérdés.

Budapestről hazaindulva, hirtelen egy bal kanyart véve, nem Debrecen irányába vettük utunkat. Ekkor lelkesedésünk csak tovább fokozódott, de pár perc elteltével az autó megállt.

És eljött a várva- várt meglepetés ideje.

- Megérkeztünk. Mondta a házvezető.

- Vegye elő mindenki a fakanalát, most kiderül, miért van rá szükség.

 Tátott szájjal (mintha újra gyermek lennék) szálltam ki az autóból, és akkor összeállt a kép. A veresegyházi medvepark kellős közepén találtuk magunkat. Több mint 40 barnamedve várta a mézbe mártott, számunkra „rejtélyes fakanál” kínálta ízletes ízeket. Rendkívül barátságos, 250 kg-tól kezdődő kamcsatkai-, európai-, erdélyi maci volt látható a közel 3,5 hektárnyi park területén. Akadt köztük olyan medve, amelyik természetfilmekben szerepelt, olyan, amelyik állatkertből került ide és olyan, amelyiket, sajnos nem megfelelő körülmények között házi kedvencként tartottak. Felültünk a MACI-LIFT-re is, majd a magasból a területen levő fenyves erdő és mesterségesesen kialakított macibarlangok, maci tavak tűntek szemünk elé. Soha nem felejtem el ezt a csodálatos látványt. Ezen a hatalmas elkerített területen, szabadon mozogtak, vígan fürödtek, halásztak, mászkáltak és hatalmas nyelvüket kinyújtva a kerítésen keresztül mézért kuncsorogtak. Felejthetetlen emlék maradt számomra.

Már csak egy kérdésem maradt:  a következő újságcikkem címe vajon A titokzatos tésztaszűrő lesz? J  

 

                                            

Nyomtatás