Kötődésről, szeretetről – korai tapasztalatok (0-3 év)

„Ha van, az maga az üdvösség, ha nincs, akkor oda az élet minden szépsége”- írja Erich Fromm az anyai szeretetről. Modern, rohanó világunk nem tudja nélkülözni az egymás felé fordulást, hiányának következményeit, éppen rohanó életmódunk mutatja meg bántó élességgel. A születéstől felnőttkorig minden kapcsolatunkban, viszonyainkban, választásainkban tetten érhető a korai szeretetkapcsolataink tapasztalata, élmény–lenyomata. Az újszülött azzal az ősi-genetikai „programmal” jön a világra, hogy maga körül tartson egy elfogadó-gondoskodó szeretett személyt, aki az ő igényeire megfelelő módon reagál. Az alakuló szeretetkapcsolatnak a kialakításához minden képessége születése pillanatától adott. Jeleket-ingereket küld a külvilág felé önmagáról és várja, hogy a felnőtt-optimális esetben az anya, de bármilyen állandó, nem vérszerinti gondozó személy- megfelelően értelmezze és reagáljon ezekre. Átlagos esetben ez a „párbeszéd”, az együtt töltött idő előrehaladtával egyre tökéletesedik, és kb. 3hónapra már megismeri a szülő-gyermek páros annyira a másikat, hogy az egymásra hangolódás, egymásra reagálás minimális súrlódásokkal optimálisan megtörténik.

Ám vannak olyan esetek, amikor ez az egymásra hangolódás nem optimális úton zajlik. Az elcsúszások okai lehetnek: a gyermek, a felnőtt, vagy a „párbeszéd” hiányosságai, „félreértései”.

Hiányosságok a gyermek oldaláról: labilis vegetatívum, koraszülöttség, szülés utáni adaptációs problémák, fizikai nehézségek:pl. táplálási nehezítettség az oralitás, vagy reflexek nem megfelelő működés miatt stb.

Hiányosságok az anya oldaláról: nem várt terhesség, terhességi-szülési komplikációk, szorongás-bizonytalanság, csalódás érzések pl. a gyermek neme/fizikuma miatt, pszichiátriai betegségek, gyermekágyi depresszió-pszichózis, pszicho-szociális problémák, stb.

Hiányosságok a „párbeszéd oldaláról”

 – a gondozó a jeleket, ingereket nem értékeli

- a gondozó a jeleket, ingereket rosszul értelmezi

- a gondozó a jelekre, ingerekre nem jól reagál

- a gondozó a jelekre, ingerekre nem időben reagál

Ha a „párbeszédek” elcsúsznak, a gyermek úgy éli meg, hogy a környezet nem veszi őt figyelembe, nem figyel rá, elhanyagolja. Az alakuló kötődés tehát a gondozó-gyermek között kezd bizonytalanná válni. A bizonytalan kötődésnek- kezdve a kisebb „elcsúszásoktól” a kötődési zavarig-számos jele lehet. Mivel a világhoz való viszonyunk-nyitottságunk, kíváncsiságuk, aktivitásunk, alkotókészségünk- alapja kötődési élményünk, így természetesen számos vonatkozásban találkozhatunk a kötődési sérülés következményeivel: pl. mennyire bátran, kíváncsian explorálja a gyerek a környezetét- ennek későbbi életkori megnyilvánulása a tanuláshoz, ismeretszerzéshez való hozzáállása, tervek- ambíciók megfogalmazása. Ez az összefüggés azért lehetséges, mert a gyermek csak biztonságos kötődési bázison képes nyitottan a külvilág felfedezésére.

Élményei megosztásához, rendszerezéséhez, megértéséhez szüksége van a pozitív kötődési személyre (állandó gondozóra). Ha a környezetében nincs ilyen személy, akkor az exploratív viselkedés bátortalanná válik (mert pl. a külvilág biztos érzelmi háttér nélkül kiszámíthatatlan és félelemkeltő), szélsőséges esetben elsorvad.(lsd. anaklitikus depresszió, amikor a csecsemő már alig reagál a külvilágra, önmagába fordul, nem ad jelzéseket kifelé, mert azaz érzelmi tapasztalata, hogy úgy sem figyelnek, úgy sem reagálnak rá. Figyelem! a csecsemő valamennyi jelzése önmagáról való információ a világnak stratégia nélkül!) Vagy előfordulhat, hogy a gátolatlan kötődés képét mutatva minden potenciális felnőttől igyekszik figyelmet, kontaktust kérni, így védve magát a teljes kiszolgáltatottság-üresség érzésétől. Kötődési élményünk következményei kapcsolati jellemzőink is, hogy milyennek éljük meg a másikat és a vele való kapcsolatunkban önmagunkat. Ha végiggondoljuk: valójában a világhoz és a másik emberhez való viszonyunkat egyként színezik kötődési tapasztalataink: kíváncsiságunk, kitartásunk, bizalmunk, ismeretszerzésünk, kapcsolati jellemzőink, stb.

Ha a gondozott gyermekre gondolunk, a korai tapasztalataira ezen jellemzőiből következtethetünk: volt-e egy biztonságos kötődési személy az életében, ami a kapcsolatokban bizalomtelivé, kiszámíthatóvá, érzelmileg megközelíthetővé teszi. Vagy a másik esetben, amikor zárkózott, érdektelen, bizalmatlan, rapszódikus.

A kötődési tapasztalatok erőteljesen meghatározzák a későbbi viszonyainkat. Viszont nem változtathatatlanok! Az életút során számos korrektív élmény hatására megváltozhatnak ezek a belső élmények. Bensőséges, szeretetteljes odafordulás hozzásegítheti a gyermeket a korai csalódások korrekciójához. Terápiás-konzultatív keretekben szintén generálható változás. A 0-3 évesekkel és gondozójukkal folytatott konzultációban lehetőség van a korai prevencióra és intervencióra, ami hosszútávú, pozitív hatásokat eredményezhet, adott esetben protektív hatása lehet a későbbi életeseményekre. Képzett szakemberek által végzett konzultációt lehet kérni csecsemőkorba regulációs zavarok esetében (evési-étkezési-alvási problémák, excesszív sírás), kisgyermekkorban: magatartászavarok, beilleszkedési nehézségek, szeparációs szorongás, testvérféltékenység, a későbbi életkorban pedig a szokásos pszichoterápiás segítségnyújtás vehető igénybe az ismert keretek között. A konzultáció sajátossága a gyakorlatban, hogy a gondozó és a gyermek együtt van jelen a konzultáción, a folyamat része az itt és most értelmezése, az interakciók megfigyelése, átbeszélése.

Minél korábban vesszük észre a zavarokat, minél hamarabb kérünk segítséget-annál rövidebb idő alatt és nagyobb biztonsággal áll be a pozitív irányú változás.

A gyermekeket figyelni és értelmezni, a tapasztaltakra megfelelően reagálni- a legbiztosabb módja a harmonikus kapcsolatnak vagy az esetleg mutatkozó problémák korai felismerésének.